Johannes Brahms: Ein deutsches Requiem
2008. április 05. szombat 18:00Pozsonyi úti református templom
(folytatás az előző oldalról)
NÉMET REKVIEM
1. Boldogok, akik szomorkodnak , mert ők megvígasztaltatnak. (Máté 5,4.)
Akik könnyhullatással vetnek, örömmel fognak aratni. Kimennek és sírnak, és viszik vetőmagjukat, és jönnek örvendezve és hozzák az ő kévéiket. (Zsoltárok 126,5-6)
2. Mert minden test olyan, mint a fű, és az ember minden dicsősége olyan, mint a fű virága. A fű elszárad és a virágok lehullanak. (1 Péter 1,24)
Legyetek azért türelmesek, kedves testvéreim, az Úr eljöveteléig. Ă«mé, a földműves várja a föld drága gyümölcsét, és türelemmel van, amíg megkapja a hajnali esőt és az esti esőt. (Jakab 5,7.)
De az Úr igéje megmarad mindörökké. (1 Péter 1,25.)
Az Úr megváltottai visszatérnek majd, és a Sionba jönnek örvendezve; örök öröm lesz az ő fejük fölött; vidámság és boldogság tölti el őket, a fájdalom és a sóhaj pedig eltávozik tőlük. (Ésaiás 35,10)
3. Uram, tudasd velem, mikor kell elmúlnom, és jelentsd meg az én napjaim mértékét! Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok! Ă«mé, az én napjaim, csak mint egy arasz előtted, és az én életem olyan előtted, mint a semmi.
Bizony, merő hiábavalóság minden ember, aki mégis oly biztonságban tudja magát. Úgy járnak, mint az árnyék, és szereznek maguknak sok hiábavaló nyugtalanságot; gyűjtenek s nem tudják, ki fogja azt betakarítani. Most hát, Uram, mit reméljek? Benned van bizodalmam. (Zsoltárok 39,5-8)
Az igazaknak szívei Istennek kezében vannak és semmi nyomorúság nem érheti őket. (Bölcsességek 3,1)
4. Mily kedvesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! Lelkem kívánkozik, sőt emésztődik az Úrnak tornácai után; testem és lelkem ujjong az élő Istenben. Jó azoknak, akik a te házadban lakoznak; dicsérnek téged ők szüntelen! Szela (Zsoltárok 84,2-3,5)
5. Ti azért most ugyan szomorúságban vagytok, de én ismét meglátlak majd titeket, és szívetek örülni fog, és a ti örömeteket senki el nem fogja venni tőletek. (János 16,22)
Nézzetek reám: egy kis ideig fáradoztam és dolgoztam és nagy vígasztalást találtam. (Sirák fia Jézus 51,35)
Úgy vígasztallak majd, mint férfit, akit anyja vígasztal. (Ésaiás 66,13)
6. Mert nincsen itten nekünk maradandó helyünk, hanem az eljövendőt keressük. (Zsid. 13,14)
Ă«mé, titkot mondok néktek: Nem fogunk ugyan mind meghalni, de valamennyien el fogunk változni; és akkor, nagy hirtelen, egyetlen szempillantásban, az utolsó trombitaszó idején.
Mert megzendülnek a harsonák, és a holtak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi pedig elváltozunk. Akkor azután beteljesedik az Ige, amely írva van: Elnyeletett a halál diadalra. Halál, hol a te fullánkod? Pokol, hol a te diadalmad? (1 Kor. 15,51-52, 54-55)
Méltó vagy, Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt, mert te teremtettél minden dolgot, és a te akaratod által vannak és teremtettek mindenek. (Jelenések 4,11)
7. Boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, a Lélek azt mondja, hogy ők megnyugosznak az ő fáradságuktól; és az ő cselekedeteik követik őket. (Jelenések, 14,13)
1. Boldogok, akik szomorkodnak , mert ők megvígasztaltatnak. (Máté 5,4.)
Akik könnyhullatással vetnek, örömmel fognak aratni. Kimennek és sírnak, és viszik vetőmagjukat, és jönnek örvendezve és hozzák az ő kévéiket. (Zsoltárok 126,5-6)
2. Mert minden test olyan, mint a fű, és az ember minden dicsősége olyan, mint a fű virága. A fű elszárad és a virágok lehullanak. (1 Péter 1,24)
Legyetek azért türelmesek, kedves testvéreim, az Úr eljöveteléig. Ă«mé, a földműves várja a föld drága gyümölcsét, és türelemmel van, amíg megkapja a hajnali esőt és az esti esőt. (Jakab 5,7.)
De az Úr igéje megmarad mindörökké. (1 Péter 1,25.)
Az Úr megváltottai visszatérnek majd, és a Sionba jönnek örvendezve; örök öröm lesz az ő fejük fölött; vidámság és boldogság tölti el őket, a fájdalom és a sóhaj pedig eltávozik tőlük. (Ésaiás 35,10)
3. Uram, tudasd velem, mikor kell elmúlnom, és jelentsd meg az én napjaim mértékét! Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok! Ă«mé, az én napjaim, csak mint egy arasz előtted, és az én életem olyan előtted, mint a semmi.
Bizony, merő hiábavalóság minden ember, aki mégis oly biztonságban tudja magát. Úgy járnak, mint az árnyék, és szereznek maguknak sok hiábavaló nyugtalanságot; gyűjtenek s nem tudják, ki fogja azt betakarítani. Most hát, Uram, mit reméljek? Benned van bizodalmam. (Zsoltárok 39,5-8)
Az igazaknak szívei Istennek kezében vannak és semmi nyomorúság nem érheti őket. (Bölcsességek 3,1)
4. Mily kedvesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! Lelkem kívánkozik, sőt emésztődik az Úrnak tornácai után; testem és lelkem ujjong az élő Istenben. Jó azoknak, akik a te házadban lakoznak; dicsérnek téged ők szüntelen! Szela (Zsoltárok 84,2-3,5)
5. Ti azért most ugyan szomorúságban vagytok, de én ismét meglátlak majd titeket, és szívetek örülni fog, és a ti örömeteket senki el nem fogja venni tőletek. (János 16,22)
Nézzetek reám: egy kis ideig fáradoztam és dolgoztam és nagy vígasztalást találtam. (Sirák fia Jézus 51,35)
Úgy vígasztallak majd, mint férfit, akit anyja vígasztal. (Ésaiás 66,13)
6. Mert nincsen itten nekünk maradandó helyünk, hanem az eljövendőt keressük. (Zsid. 13,14)
Ă«mé, titkot mondok néktek: Nem fogunk ugyan mind meghalni, de valamennyien el fogunk változni; és akkor, nagy hirtelen, egyetlen szempillantásban, az utolsó trombitaszó idején.
Mert megzendülnek a harsonák, és a holtak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi pedig elváltozunk. Akkor azután beteljesedik az Ige, amely írva van: Elnyeletett a halál diadalra. Halál, hol a te fullánkod? Pokol, hol a te diadalmad? (1 Kor. 15,51-52, 54-55)
Méltó vagy, Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt, mert te teremtettél minden dolgot, és a te akaratod által vannak és teremtettek mindenek. (Jelenések 4,11)
7. Boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, a Lélek azt mondja, hogy ők megnyugosznak az ő fáradságuktól; és az ő cselekedeteik követik őket. (Jelenések, 14,13)