| << 1. tétel | 3. tétel >> |
Johannes BRAHMS: Német requiem
2. tétel"Denn alles Fleisch, es ist wie Gras, und alle Herrlichkeit des Menschen wie des Grases Blumen. Das Gras ist verdorret und die Blumen abgefallen."
(Mert minden test olyan, mint a fű és az ember minden dicsősége (olyan), mint a fű virága.
A fű elszárad és a virágok lehullanak. 1Pt 1,24)
Ahhoz, hogy a szerző hangsúlyt adjon ennek a kijelentésnek, egy viszonylag hosszú zenekari bevezetéssel egy egészen különös világba kalauzol minket. A gyászzenék legszebbike ez. Benne van az elmúlás, a fájdalom, a megváltoztathatatlan komor valóság.
Amikor a kórus belép, hogy elmondja az idézetet, kiderül, hogy ez a zenekari bevezető tulajdonképpen a kórus dallamának a kísérete.
Egy egészen más hangulatú zene társul a következő idézethez:
"So seid nun geduldig, lieben Brüder, bis auf die Zukunft des Herrn. Siehe, ein Ackermann wartet auf die köstliche Frucht der Erde, und ist geduldig darüber, bis er empfahe den Morgenregen und den Abendregen."
(Legyetek azért türelmesek, kedves testvéreim, az Úr eljöveteléig. Ímé, a földműves várja a föld drága gyümölcsét, és béketűréssel van, amíg megkapja a hajnali esőt és az esti esőt. Jak 5,7)
Az első motívum visszatérése után eljutunk egy olyan ponthoz, aminek azt a nevet adhatnánk, hogy "DE", "ABER". Egy éles váltás, ami éppen a tétel pozitív aranymetszésében van.
"Aber das Herrn Wort bleibet in Ewigkeit."
(De az Úr igéje megmarad mindörökké. 1Pt 1,25)
Az "ewigkeit" (örökké) szóra általában olyan hosszú hangot szokás írni, hogy nem lehet érteni a szöveget. Ilyenkor a rutinos zenehallgatók ki szokták találni, hogy biztos a hosszú tartott hang miatt nem lehet érteni, tehát az lehet a szöveg, hogy "örökké".
Ez után a zene egy hatalmas örömujjongássá válik.
"Die Erlöseten des Herrn werden wiederkommen und gen Zion kommen mit Jauchzen"
(Az Úr megváltottai visszatérnek majd, és a Sionba jönnek örvendezve)
"ewige Freude wird über ihrem Häupte sein"
(örök öröm lesz az ő fejük fölött)
A "...wird" (...lesz) szövegnél valami különösre lehetünk figyelmesek. Mi történik? Teljesen megváltozik a zene hangulata. Mintha ez a rész nem is az emberekről szólna, hanem ami fölötte van. Talán úgy értelmezi a szerző, hogy itt egyfajta áldásról van szó? Érdemes megfigyelni ezentúl, hogy a fődallamnak tekinthető szopránban a "Häupte" (fej) szó a környezetében a legmagasabb hangon van. Ez nem is lehetne másként, hiszen a fej is a környezetében a legmagasabb helyen van.
"Freude und Wonne werden sie ergreifen, und Schmerz und Seufzen wird weg müssen."
(vidámság és boldogság tölti el őket, a fájdalom és a sóhaj pedig eltávozik tőlük. Ézs 35,10)
Ha csak annyit ismerünk Brahms művészetéből, amennyit eddig meghallgattunk a Német rekviemből, már akkor is sejthetjük, hogy ez a szerző nem fog elmenni ilyen kiválóan megfesthető szavak mellett, mint hogy "Schmerz" (fájdalom) és "Seufzen" (sóhaj). Hogy lehet egy ilyen ujjongó zenében ilyen szavakat megzenésíteni? A következő zenerészletben ezt figyelhetjük meg. Nem kevésbbé kifejező a "wird weg" (el fog távozni) érzékeltetése sem:
A kódában az "ewige Freude..." (örök öröm...) szövegrészt emeli ki a szerző, melyben előforduló "Häupte" (fej) szóra eső tartott hang a szopránnak komoly kihívást jelenthet annak igen magas volta miatt. De persze nem ettől mesteri ez a rész. Bizonyos szavakra magas, vagy mély hangokat dilettáns szerzők is tudnak írni, de olyan zenét, melynek valódi kifejező ereje van, már kevesen. Egy éteri dallamot ismételget itt a szerző, miközben a zenekar a "Die Erlöseten" téma motívumait játssza a háttérben, mely egyre hangsúlytalanabb, és a kóda végére teljesen eltűnik. Nekem az az érzésem, hogy itt ugrottunk az időben, vagy máshol vagyunk, mint eddig. Hogy hol, azt mindenkinek a személyes hitére és meggyőződésére bízom.
Most javaslom a tétel egészben való meghallgatását. Meg lehet figyelni például a "Gott erhalte" motívumot az első kórusmegszólalásban.
Nagy Attila
| << 1. tétel | 3. tétel >> |