VAJDA János: Adj már csendességet

Kortárs zeneszerzőink egyik legjelesebbike számos művével bizonyította már, hogy otthonosan mozog a vokális zenében. Ez a darabja Kálvin születésének 500. évfordulójának tiszteletére készült, s a szerző Berkesi Sándornak és együttesének ajánlotta. A nemzeti hangversenyteremben tartott bemutató előadáson pedig együtt szerepelt a Kollégiumi Kántus és a Psalterium Hungaricum kórus. Az ünnepi műhöz Vajda János választotta Balassi Bálint istenes költészetének egyik remekét. A kórusdarab tagolása követi a szövegstrófákat: a zeneszerző a szöveg minden egyes szakaszát újabb és újabb zenei eszköz igénybe vételével szólaltatja meg. Egy dolog azonban nem változik: minden versszak zenéjén érzékelhető a gondosság és mesterségbeli tudás, mellyel a komponista a megszólaltatott szövegsorok gördüléséhez igazítja a zenei deklamáció ritmusát. A vers negyedik strófájának kezdetén 'vendég-téma' tűnik föl: miközben a többiek a Balassi-szöveget éneklik, a tenorszólamban elhangzik az "Istennek báránya" kezdetű énekeskönyvi énekünk nyitó sora. Két strófával később már két szólam (alt és basszus) énekli a fenti ének középső sorát, s a kompozíció utolsó szakaszában ugyanők szólaltatják meg a zárósort is, mely egybecseng a Balassi-vers itt megismétlődő nyitó sorával: "Adj már csendességet / adjál békességet". Az éneket záró 'Amen' révén a két szöveg végül egymásba oldódik. A kompozíció orgonaszólama háromféleképpen társul a kórushoz. Olykor csak kíséretül szegődik hozzá, máskor párbeszédet folytat vele, ismét máskor pedig új, önálló elemekkel egészíti ki a kar mondanivalóját.

1. Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!

Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr!

2. Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,

Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére!

3. Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg,

Kinek érdeméért most is szükségemet teljesítsd meg!

4. Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való,

Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló.

[Istennek báránya, ki bűnünket elveszed, irgalmazz nékünk!]

5. Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást ereszthet-é?

Engem, te szolgádat, mint régen sokakat, ébreszthet-é?

6. Nem kell kételkednem, sőt jót reménylenem igéd szerént,

Megadod kedvesen, mit ígérsz kegyesen hitem szerént,

[Istennek báránya, ki bűnünket elveszed, irgalmazz nékünk!]

7. Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját,

Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát;

(1.) Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!

Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr!

[Istennek báránya, ki bűnünket elveszed, adjál békességet!]

Amen!