NAGY Attila: 168. dicséret
Ez a feldolgozás versszakonként próbálja követni a szöveg jellegét. Az első versszak unisono-jával az dallam gyülekezeti ének mivoltát hangsúlyozva jelképezi a bűnbánat közösségben való megélését. Aztán Isten gondviseléséről éneklünk, "kedves" harmonizálással, és szoprán dallammal. A harmadik versszak ezzel szemben rólunk szól (legalábbis az első két sora). Szent fájdalommal gondolunk a mi gyarlóságunkra, amihez a minore hangnem, és a nyers éneklés illik. Ez utóbbi a versszak második felére megenyhül. Ennek okát azért nem írom le, mert aki eddig elolvasta ezt a kis elemzést, az már úgyis tudja, hogy a választ a szöveg értelmezésében kell keresni. A negyedik versszak kérlelését az altra bíztam egy kvarttal lejjebb, majd összefoglalásként újra elénekeljük az első versszakot, immár több szólamban.
Nagy Attila