KODÁLY Zoltán: Az 50. genfi zsoltár

KODÁLY Zoltán (1882-1967): Az 50. genfi zsoltár

Senki nem tudja, mi indította Kodályt arra, hogy 1948-ban megírja ezt a művet, amely a genfi zsoltárra készült földolgozásai közül a legnagyobb szabású, s a szerző egyéb vegyeskarai között is csak keveset találni, amely méreteiben is, üzenetében is hasonló súlyú lenne. Liturgikus besorolása szerint 'zsoltár az Úr királyságáról', tartalmilag pedig 'bölcseség-zsoltár' (eredeti francia szövege Clement Marot, dór dallama Louis Bourgeois munkája). Szenci Molnár magyar szövegét Kodály különösen fontosnak tarthatta: a hosszú zsoltár kilenc strófájából mindössze egyet hagyott el. A korszerűség vagy a gördülékenyebb kiejtés kedvéért jó néhány ponton megváltoztatta ugyan, de úgy közelítette a mai magyar nyelvhez, hogy közben megőrizte az eredeti szöveg stiláris egységét. A nagyszabású feldolgozás a zeneszerző kórus-műhelyének minden ismert szerkesztési és ábrázoló eszközét fölvonultatja, hogy a sűrű és tartalmas szöveg üzenetét érthetően és érzékletesen szólaltassa meg.

1. Az erős Isten Uraknak Ura

Szólal s e földet mind elő hívja,

Támadatról és napenyészetről,

Nagy szépséggel a Sion hëgyéről

Eljő az Isten ő fényësségében,

Sëmmit el nem hágy ő ítéletében.

2. Mégyën előtte mëgemésztő tűz,

Nagy forgó szélvész lészën körűle

Hívja a földet s a fényës eget,

Hogy mëgítéljen mindën népeket,

Mondván a híveket ide gyűjtsétëk,

Kik áldozattal vëtték kötésëmet.

3. Ő igazságát hirdeti az ég,

Mert igaz bíró igazat ítél.

Én népem hallgasd mëg, szólok néked,

Izraël, ezt jól eszëdben vegyed:

Én nekëd Urad és Istenëd vagyok,

Áldozatiddal keveset gondolok.

4. Égő áldozatid ím előttem,

Ökridet házadból én nem kértem,

Aklodból bárányt én nem kivánok,

Mert mindën állatokal én bírok,

Hëgyën, völgyön, erdőkön a vadakat

Ismerëm és bírom a madarakat.

5. Szükségben tőlem segítségët kérj,

Én mëgsegítlek, hogy engëm dicsérj!

Mond a gonosznak az örök Isten:

Nyelvedre vészëd ugyan törvényëm,

Kötésem vallod képmutató szájjal,

Ám gyűlölöd és mëgvetëd ígémet.

6. És mikoron të látod a lopót,

Ëggyütt futsz véle dolgát javallod,

A paráznákkal örömest mulatsz,

Rút társaságnak gyakran helyet adsz,

Nem nyugszik váltig rágalmazó nyelved,

Szájaddal szërzesz sok háborúságot.

7. Összeülsz vélëk rágalmazásra,

Felebarátod gyalázására.

Ezt mívelëd, de én csak hallgatok.

Azt vélëd, én is csak olyan vagyok,

Mint szintén të, de tégëd elővëszlek,

Számadás napján bűnödről mëgfëddlek.

8. Hallgassatok mëg, mindën embërëk,

Kik az Istenről elfeledkëztëk.

Hogy el në rántsalak mentség nélkül!

Az ki hálát ad, engëm az bëcsül!

Mond az Úr Isten, az ki jár ez úton,

Nincs sëmmi kétség, kíséri áldásom.