GÁRDONYI Zoltán: Dícsérő ének
a 45. zsoltárból vett versekreGÁRDONYI Zoltán (1906-1986): Dícsérő ének - a 45. zsoltárból vett versekre.
Ha az előző mű a zeneszerzői 'ars poetica' rövid összefoglalása, akkor jelen kompozíció bízvást nevezhető Gárdonyi Zoltán életműve egyik emblematikus összefoglalásának, melynek meghatározó félmondata: "... művem a királynak szól." A darab alcíme meghatározza a szövegforrást is. A zsoltárszövegben fölsorakozó képek kettős értelemmel bírnak: Némely versekben az ünnepi dicséret címzettje Izráel királya, más versekben viszont a zsoltáros - a zeneszerző - mintha a legfőbb királyhoz, a mindenható Úr Istenhez intézné szavait. A zenei megvalósítás követi a kettős értelmezést. Az orgonaszólam és a kórus színgazdag harmonizálása és dallamvilága olykor mediterrán légkört áraszt, más helyeken a mű a klasszikus polifónia eszközei - szólam-imitációk, kánon és fúga - révén általánosabb érvényű zenei megfogalmazásokhoz nyúl. Nem véletlen, hogy az ismertetés ebben az esetben nem orgonakíséretről, hanem orgonaszólamról beszél: A nagyszabású zsoltárkompozícióban az orgona a kórussal egyenrangú partnerként működik, s hasonló mértékben járul hozzá a szöveg gondolatainak zenei kifejtéséhez, sőt - a darabot lezáró kórus-fúga előtt - nagyszabású, önálló közjátékot is kap.
Fölbuzog szívem szép beszédre, művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla. (45:2) | Kösd derekadra kardodat vitéz! (45:4) | Rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed, és ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelídségért és jogért. (45:5) | Elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged; mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted. (45:9) | Jobbkezed felől királyné áll ofiri aranyban. (45:10) | Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön. (45:17) | Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékről nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek! (45:18)