Claude GOUDIMEL: 47. genfi zsoltár

Claude GOUDIMEL (1514-1572): 47. genfi zsoltár

A Kálvin javaslatára készült genfi zsoltároskönyv számára Clement Marot és Théodore de Béze francia nyelvű, rímes versekbe szedte a bibliai zsoltárokat. Az új szövegekhez három zeneszerző készítette el a dallamokat, közülük Louis Bourgeois volt a legnevesebb és legtermékenyebb. Az 1564-es genfi kiadvány hamar ismert lett a protestáns Európában. Először németre fordították le (1589, Ambrosius Lobwasser), de nem sokkal később, 1606-ban elkészült Szenci Molnár Albert magyar fordítása is. Egy negyedik zeneszerző, Claude Goudimel röviddel a teljes zsoltároskönyv kiadása után megjelentette a maga zsoltár-kötetét. Ez a kötet tartalmazta az összes genfi zsoltárdallam négyszólamú, homofón feldolgozását. Goudimel nem elégedett meg az egyszerű megfogalmazású sorozattal. Számos genfi dallamot újra kézbe vett, hogy ezúttal bonyolultabb, polifonikus motettát készítsen belőle. Mind a homofón, mind a polifón feldolgozások egyetlen strófára terjednek ki. Némelyik zsoltár esetében a zeneszerző még tovább lépett: olyan többrészes virtuóz kórusdarabokat készített, melyeknek tételei a zsoltár több strófáját is földolgozzák. A motetta-tételek szerkesztésmódja ilyenkor kötelezően változatos. A dallamot a zeneszerző vándorolni engedi: a jól ismert zsoltársorok hol ebben, hol abban a szólamban tűnnek föl, néha alig fölismerhetően megváltoztatva, sőt a szólamok száma is változik. A 47. genfi zsoltárdallamra készült Goudimel-motetta háromtételes. Első, négyszólamú szakasza a szöveg első két versszakát zenésíti meg; a középső rész háromszólamú, és a harmadik strófát dolgozza föl, míg az ötszólamú zárótételben a negyedik és a - rövidebb - ötödik versszak adja a szöveget. A mű Szenci magyar szövegével hangzik el (az eredeti francia vers Theodore de Béze műve).

1. No, minden népek, örvendezzetek És tapsoljatok, Istent áldjátok Szép hangossággal és nagy felszóval.

Mert az Úr Isten nagy felségében Ő királysága és nagy országa Kiterjed messze, ez egész földre.

2. Hatalmunkba vet Nagy sok népeket, És meghódoltat sok pogányokat Minékünk végre ő nagy ereje.

Minket ő felvett, örökévé tett, Nékünk engedte ő kegyessége Jákóbnak tisztét, kit igen szeret.

3. Íme, az Isten szépen felmegyen Nagy vigasságban, trombitaszókban; Urunk felmegyen nagy dicsőségben. Énekeljetek az Úr Istennek Zengő verseket, szép énekeket, E nagy királynak, mint mi Urunknak!

4. Őnéki minden jól énekeljen! Mert minden népek néki engednek. Királyi székben ül nagy kegyesen.

A fejedelmek őhozzá gyűlnek, Mint Ábrahámnak Istenét, áldják, Alázatosan néki szolgálván.

5. Ez erős Isten úr mindeneken, Népét megőrzi és jól vezérli Nagy dicsősége, melynek nincs vége.