NAGY Attila: 23. genfi zsoltár
Ez egy négy szólamú vegyeskarra, furulyára, gordonkára és orgonára írt mű, melyben a zsoltár mindhárom versszakát feldolgoztam. A zenén belüli események igyekeznek a szöveghez igazodni. Így az első versszakban, melyben arról énekel a zsoltáros, hogy az Úr úgy vezeti az életét, ahogyan a pásztor az ő juhait, a furulya kiemelt szerepet kapott.
A második versszak sötét hangulatát ("Ha a halál árnyékában járnék is") a basszus vezeti be az első versszakhoz képest egy kvarttal mélyebben. Rögtön átveszi a dallamot a szoprán, amikor a mondat pozitív értelmet nyer: "De nem félnék még ő sötét völgyén is". A "Mert mindenütt te jelen vagy én velem" szövegrész már kifejezettem magas fekvésű, talán már egy kicsit misztikus jelleget is öltve (remélem). További szófestő jelenségekre lehetünk figyelmesek a versszak többi részében.
A harmadik versszakban az imitációé a főszerep. Ez az, amit vétek lenne kihagyni egy kórust is szerepeltető darabban. A szólamok ugyanazt, vagy hasonló dallamot énekelnek, de nem egyszerre, hanem egymás szavába vágva, külön-külön belépve. Amelyik szólam már elénekelte a dallamot, az tovább énekel, így minden belépésnél egyre érdekesebb lesz, hogy hogyan folytatódik a zene. Az "És követ engem" résznél az imitáció már csak a szövegfestést szolgálja, és a "pásztor" jelenlétét jelzi a furulyának egyébként indokolatlan helyen való szereplése.
Nagy Attila