KODÁLY Zoltán: Sík Sándor Te Deuma

A mű szövege:

Téged Isten dicsérlek, És hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim, És nem gyűjtöttem a másnapra valót.

Hála légyen. Hogy mindig jutott két garasom adni, És magamnak nem kellett kéregetni.

Hála légyen. Hogy értenem adatott másokat, S nem kellett sírnom, hogy megértsenek.

Hála légyen. Hogy a sírókkal sírni jól esett, és nem nevettem minden nevetőkkel.

Hála légyen. Hogy megmutattál mindent, ammi szép, És megmutattál mindent, ammi rút.

Hála légyen. Hogy boldoggá tett minden, ammi szép, És nem tett boldogtalanná, ammi rút.

Hála légyen. Hogy sohasem féltem a szeretettől, és szerethettem, akkik nem szerettek.

Hála légyen. Hogy akkik szerettek, szépen szerettek, és hogy nem kellett nem szépen szeretnem.

Hála légyen. Hogy ammim nem volt, nem kívántam. És sohasem volt elég, ammi voltam.

Hála légyen. Hogy ember lehettem, mikor az emberek nem akartak emberek lenni.

Hála légyen. Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen, És ma is kiálthatom: úgy legyen. És holnap és holnapután és azután is akarom énekelni, hogy úgy legyen! Úgy legyen!

Hála légyen, Uram, hála légyen! Hála légyen, Hála!